Wang Yu tudta, hogy valami rosszat csinált, és nem lehetett visszafordítani.

     Miután gondolkodott pár másodpercet, úgy döntött, eltereli a problémát, és gyengéden mondta:

   - Shi Yuan, mit gondolsz, nem mész, és játszol Lu Bafanggal? A mellettünk lévő sátorban van. Sokkal érdekesebb, mint én.

   - Oké – felelt Shi Yuan.

     A legkisebb gyanakvás nélkül ment Lu Bafanghoz.

     Wang Yu egy darabig állt lefagyva a szélben, aztán leguggolt, hogy felvegye az érmét.

   - Ha függőlegesen esik le, nyerek ötmilliót.

     Az ujja pöccintésével reptette fel az érmét, és az leesve elterült a földön.

     Wang Yu megpróbálta megannyiszor oda-vissza, és az érme őszintén feküdt a földön, az oldalán, minden alkalommal. Depressziós lett.

   - Mi folyik itt, hogy lehet ez, az előbb egyértelműen függőlegesen állt…

     Míg odabent Lu Bafang a fegyverét törölgette, ötlete sem volt, miféle súlyos felelősséggel bízta meg Wang Yu.

     Shi Yuan próbaképpen felnyitotta a sátor ajtaját, bement, és odaadta az iránytűt Lu Bafangnak.

   - A tojásod – mondta.

     Lu Bafang elfeledkezett erről, és gondolkodott egy ideig, mielőtt reagált volna, hogy elvegye-e vagy ne vegye, de végül átvette.

   - Köszönöm – mondta.

   - Nem találom a másik tojást, részvétem – tette hozzá Shi Yuan.

   -… Kösz – felelt Lu Bafang.

     Shi Yuan csak ült Lu Bafang mellett egész végig, várva, hogy befejezze a fegyvere tisztítását, mielőtt megkérdezte:

   - Tudod, hol van Lu Tinghan?

     Még mindig meg akarta találni.

   - Nem tudom – válaszolt Lu Bafang.

   - Tényleg semmi módja nincs megtalálni? – kérdezte Shi Yuan.

     Lu Bafang emlékezett, hogy Shi Yuant Lu Tinghan mentette meg, szóval nagyon hálás lehetett érte.

   - Lu tábornok repülővel megy vissza, beletelik egy pár órába – mondta. – Várjunk, amíg látjuk a repülőt landolni, aztán menjünk oda, talán láthatjuk. Persze, nem kell személyesen megköszönnöd neki, csak távolból nézni rá is elég.

   - Oké. – Shi Yuan olyan boldoggá vált, hogy automatikusan figyelmen kívül hagyta Lu Bafang utolsó mondatát. – Szóval most mit csinálunk?

     Lu Bafang gondolkodott egy pillanatig.

   - Ettél már? Hideg van, menjünk, együnk egy tál krumplilevest előbb.

     Szóval Shi Yuan követte Lu Bafangot, és séta közben kérdezte:

   - Mi miért nem mehetünk repülővel?

     Akkor is meg akarta próbálni.

   - Nagyon kevés repülő van, vagy bombáznak, vagy magas rangú tiszteket szállítanak – felelt Lu Bafang. – Ha akarsz valamit, virítsd a lóvét, nemde?*

   - Fogsz utazni repülőn egy nap? – kérdezte Shi Yuan.

     Lu Bafang mosolygott.

   - Talán! Igazán csodálom Lu tábornokot. Ha én volnék ő, még bevásárolni is repülővel mennék, és élvezném, hogy a levegőben vagyok. Persze, lehet, hogy ez a nap sosem jön el. Hahahaha!

   - Nem hiszem, hogy így lenne – felelt Shi Yuan.

     Lu Bafang megtorpant, és hirtelen meghatódott, hogy Shi Yuan ilyen optimista vele kapcsolatban.

     Shi Yuan Xie Qianmingtől hallotta, hogy a szellemük talán az égbe megy a haláluk után, szóval őszintén megvigasztalta Lu Bafangot.

   - Repülhetsz az égben a halálod után.

     Lu Bafang szóhoz sem jutott.

   - Shi Yuan, néha kissé ijesztő vagy – mondta aztán.

     Shi Yuan kérdőn nézett rá.

     Amikor elérték a fekete sátrat, Lu Bafang felemelte a függönyt, és a húsos illatú, forró szellő megcsapta az orrukat. A sátorban krumplis húsleves rotyogott egy hőszigetelt lábosban, nem volt sok hús benne, és elvétve úsztak a levesben a tésztadarabkák, rizs és kenyér mellett.

     Lu Bafang váltott pár szót a szakáccsal, szerzett két tál levest és kenyeret, és a mellettük lévő sátorba vitte Shi Yuant, hogy helyet találjanak leülni. Alighogy belépett a sátorba, Lu Bafang megtorpant.

   - Mi a baj? – kérdezte Shi Yuan.

   - Semmi, gyere be.

     Összecsukható asztalok és székek voltak ebben a sátorban, és csak egy csapat katona evett itt, akik épp visszatértek őrjáratozásról.

     Az első dolog, amit Shi Yuan meghallott, az a ropogtatós csámcsogás volt. A hang telt volt és hangos, és bárki, aki hallotta, azt gondolta volna, hogy friss és szaftos hús lehetett a fogás.

     Shi Yuan szétnézett, és meglátott egy szakállas embert egy darab nyers húst tartani, vér csöpögött le az ujjairól, csámcsogott, elropogtatta a csontokat, és kiszívta a vért, a szeme izgatottságtól villant meg, mint egy bestiának. Mint az Egyszemű Sárkány esetében, az arcát kígyópikkelyek fedték, és amikor beszélt, felfedte a két hegyes szemfogát és a halványan látható, villás nyelvét.

     Az ugyanannál az asztalnál ülő harcosok mind a városból küldött erősítés voltak. Ők nem ettek nyers húst, de az átlagembertől akkor is különböztek: némelyiknek agancs volt a fején, másoknak farkaskarom-szerű körmei voltak, és akadtak, akiknek a vádliját tollak borították.

     Lazán ültek, és úgy lakomáztak, mintha nem érdekelné őket a környezetük. Egyértelműen fegyvertelenek voltak, de Shi Yuan érezte a szörnyetegek vérének bűzét a testükön, és a szörnyek kiáltásait. Azok a véres szagok és kiáltások áthatoltak hozzá időn és téren, és úgy tornyosultak fölötte, mint egy hegy. Érezte, hogy ez a csapat különbözött az átlagos katonáktól. Megöltek egy csomó-csomó szörnyet, túl sokat, amit Shi Yuan el tudott volna képzelni.

     … ez egy nagyon veszélyes embercsapat!

     Nem fedezhetik fel őt!

     Nem volt ideje, hogy óvatosan körbelessen, a farkas karmos férfi tekintete ráfordult.

    Egy hideg, erősen kritikus pillantás volt, mint mikor kés vágja fel a bőrét, hogy felboncolja a lelkét.

     Shi Yuan egész teste lefagyott.

     A megjelenése annyira szokatlan volt, hogy a férfi rámeredt vagy öt-hat másodpercig, mielőtt elfordult volna.

     Az anthropofóbiája felerősödött.

     Shi Yuan olyan ideges volt és úgy félt, hogy a farka vége egy bütyökbe gömbölyödött.

   - Ne bámulj rájuk – mondta halkan Lu Bafang. – Ők Lu tábornokkal jöttek, és tehetséges alárendeltjei.

     Shi Yuan begörbítette a farkát, és követte Lu Bafangot a sarokba, beletemetkezve a fejével a krumplilevesbe.

     A csapat hangosan beszélgetett és nevetett, és a sápadt bőrű, agancsos férfi azt mondta:

   -… be kell nyomnod a kést a harmadik porcába, és akkor fordítod és csavarod meg, hogy a fej lejöjjön.

   - Miért gondolkodsz ezen ennyit? – Farkaskarmos egy almát kapott a kezébe. – Csak egy kis fej, eltörik, amint megcsavarják, és a csontok át se szúrják majd a kezed. – Magasra emelte az almát, és olyan szorosan préselte, míg a húsából ki nem robbant a leve, és becsorgott a szájába.

   - Durva vagy. – Agancsos összehajtotta lassan a szalvétát. – Máskor ne sírj és könyörögj a tábornoknak, hogy küldjön utánad engem, hogy megmentselek. – Nevetett egy kicsit, és valamit az asztalra dobott, ami gurgulázott és kétszer megpördült. – Ha én nem vagyok ott, egy szem mutánst se hoztunk volna vissza.

     Shi Yuan szeme elkerekedett.

     Kiderült, hogy ami az asztalon gurult, hogy egy szörnyeteg feje volt!

     Egy hatalmas madár feje meredt egyenesen előre, megfagyva és vakon. Farkaskarom megszólalt:

   - Mi van, nézni akarod, hogy jobb étvágyad legyen? Ez semmi a medvefejhez képest múltkorról!

     A csapat nevetésben tört ki. Agancsos lehajtotta a fejét, és megsimogatta a kését nevetés közben. Jó kis kés volt. A hideg levegő még mindig ott volt benne, és a kés vibrált. Ez volt az, amivel levágta a szörny fejét.

     Folytatták a beszélgetést a szörnyekről, és Shi Yuan halványan hallott pár szót, mint „tűz”, „áramütés”, „feldarabolás”, és ilyesmik.

     És azt is érezte, hogy tetőtől talpig végig lett mérve hátulról több ízben is általuk.

     A leves nagyon jó volt, a szaft a krumpliba főtt, és egy falás is puha és ízletes volt, de Shi Yuan egyre idegesebbé vált, és az összebütykölődött farka egyre szorosabb csomóba húzódott. Azonnal el akart menekülni.

     Shi Yuan sírni tudott volna rémületében.

     Az emberek nagyon ijesztőek!

     Szerencsére hat vagy hét perccel később a csapat kiment, Shi Yuant és Lu Bafangot hagyva csupán a sátorban.

     Shi Yuan sóhajtott megkönnyebbülésében.

     Miután megitta az utolsó korty levesét, Lu Bafang elmagyarázta.

   - Ők „mutánsok”, speciálisan szervezettek, és átlagos ember nem tudja őket irányítani. Persze, valószínűleg el se ismernének minket.

   -…  „Mutánsok”? – Shi Yuan összezavarodott.

   - Igen – bólintott Lu Bafang, és vetett rá egy pillantást. – Shi Yuan, te is mutáns vagy. A farkas karmok és az agancsok a testükön a fertőzés következményei. Megfertőződtek, és kikúrálták őket, de megmaradtak ezek a… szörny-szerű tulajdonságaik – magyarázta. – Átlagember számára a következmények betegségekkel és fájdalommal járnak, de a tehetséges emberek számára az utóhatások a fizikai funkcióik erősödésével – az erejük és a reakcióidejük felsőbbrendű egy átlagemberéhez képest.

     Miután beszélt, gyorsan rálesett Shi Yuanra.

     Shi Yuan hirtelen megértette: ezek az emberek azt hitték, a szarvai, pikkelyei és a farka szintén fertőzés következményei voltak, és még mindig a komolyabb fajtából.

     Ezért tudott a tömegükbe vegyülni.

     De ezek tényleg természetesek voltak, és Shi Yuan nagyon szerette őket.

     Shi Yuan megölelte az ő természetes farkát, és megsimogatta, sokkal könnyebbnek érezve magát, magában azt gondolva, hogy az emberek igazán vesztettek vele vagy százmilliárd yuant, hogy nem volt farkuk.

Előző

Következő

*Megjegyzések
Virítsd a lóvét – eredetileg „pénzt kell költeni a kardra” volt a szöveg. Gondolom, ez is valamiféle szólás lehet, de nem találtam rá megfelelő metaforát magyarban, a lényege az, hogy a dolgokat meg kell fizetni.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.